SzoftverfejlesztĂŠs, programozĂĄs, internetes megoldĂĄsok, tĂśbbrĂŠtegĹą kliens-szerver rendszerek

Web Services - webszolgĂĄltatĂĄsok

Egy Web Service egy olyan, a többszintű webes rendszerekben megjelenő szoftver alkalmazás, amely egy URI (Uniform Resource Identifier) segítségével egyértelműen azonosítható és amely a direkt kommunikációt támogatja a legkülönbözőbb ágensek közt XML alapú üzenetek és webprotokollok segítségével.

A kliens programok rendszerint egy Web Service-nek küldik le a kérdéseiket, és ez a megkívánt információt adja válaszul. Találóan azt szokták mondani, hogy a számítógép számára a Web Service ugyanazt jelenti, mint az embereknek a weboldalak. A webszolgáltatások azonban nemcsak az emberi felhasználóknak szólnak, hanem a különféle szoftverrendszereknek, melyek közt automatizált adatcsere folyik és/vagy távoli számítógépeken lévő funkciókat hívnak fel.

A webszolgáltatások a szolgáltatásorientált architektúrára (SOA) irányulnak, így egyesítik az objektumorientált és elosztott programozói szabványokat. Alapvetően 3 szintet különböztetünk meg: felhasználó, szolgáltató és könyvtár. Az ún. szolgáltató egy könyvtárban hozza a nyilvánosságra a szolgáltatásait. A felhasználó átnézi a könyvtárat, és kiválasztja a megfelelő szolgáltatást. A felhasználó tehát dinamikus összeköttetésbe kerül a szolgáltatóval, miközben különböző metódusokat használ.

Ennek a folyamatnak az alapjĂĄt 3 szabvĂĄny kĂŠpezi, amelyek mindegyike az XML-en alapul:

• UDDI: szolgĂĄltatĂĄsjegyzĂŠk a webszolgĂĄltatĂĄsok regisztrĂĄlĂĄsĂĄra, mely lehetővĂŠ teszi a webszolgĂĄltatĂĄsok dinamikus megtalĂĄlĂĄsĂĄt a felhasznĂĄlĂł szĂĄmĂĄra.
• WSDL: a tĂĄmogatott metĂłdusok ĂŠs azok paramĂŠtereinek (pl. dĂĄtum) a leĂ­rĂĄsĂĄra szolgĂĄl a programozĂłk szĂĄmĂĄra.
• SOAP (vagy XML-RPC): a kommunikĂĄciĂł cĂŠljĂĄbĂłl, azaz itt indul a tulajdonkĂŠppeni felhĂ­vĂĄs.

A webszolgáltatások a kliens és szerver közti együttműködés 3 legfontosabb részét képezik le: az információ összegyűjtését, az összekötést és az adatcserét. A webszolgáltatásokat egy egyértelmű URI azonosítja, azaz ezen keresztül elérhetőek. A felhasznált, plattformfüggetlen szabványok képesek arra, hogy bármilyen plattform távoli felhívását dekódolják és egy alkalmazás során továbbítsák. Ezen a módon egy széttagolt architektúra jön létre. A webszolgáltatásokkal történő kommunikáció üzeneteken keresztül zajlik melyeket többféle protokoll is szállíthat.

A Google üzemeltetője pl. 2002 óta olyan Web-Service-t használ, mely a funkcionalitását tekintve ugyanazokat a lehetőségeket kínálja, mint a magán a web-oldalon lévő felhasználói interface. A programok tehát az interface meghívásával közvetlenül is tudnak információkat keresni az interneten az interface segítségével megkapják az eredményadatokat és ezeket felhasználják a saját feladataikhoz. A Google találat weboldal elemzése ezzel még megközelítőleg sem egyenértékű alternatíva.

Egy további példa az interakció a légitársaságok és az utazási irodák között. A légitársaságok egy web-servicen keresztül különféle lehetőségeket kínálnak fel repülőjáratokra való rákereséshez és foglaláshoz. Az utazási irodák a Web-oladalaikon különböző légitársaságok járatait kínálják, mely járatokról az irodák az UDDI-n keresztül értesülnek. A vevő az utazási irodák oldalain keresztül központilag meg tudja nézni a különféle légitársaságok járatainak az árát és indulási idejét, össze tudja hasonlítani azokat, és közvetlenül foglalhat is jegyet.

A nyílt forráskódú szabványoknak köszönhetően nincs fizetendő licenszdíj, és mivel ezek közé a szabványok közé tartoznak általában a mai internet alapú technológiák is, sokfelé és sokféleképen bevethetők. Az adatátvitelhez általában használt http-nek köszönhetően ritkábban lépnek fel problémák a tűzfallal mint a hasonló technológiákkal, mint pl. a CORBA, DCOM vagy akár a Java RMI. A WEB Services azonban nem kötődik a http-hez, hanem más protokollal is átvihetők, mint pl. az SMTP vagy az FTP, így szinte bármilyen felhasználásra nyitottak. A már meglévő és széleskörben elterjedt Internet szabványoknak köszönhetően egy nyitott és rugalmas architektúra jön létre, mely a mindenkori platformtól, valamint a programnyelvtől és protokolltól független. Pl. a felhasználók minden gond nélkül kommunikálhatnak Windows C# ügyfelekkel egy Linuxban implementált, Java-serverek képezte tűzfal mögött. A már említett széleskörben elterjedt standard protokollok lehetővé teszik a teljes interoperabilitást az interneten.

A webszolgtatások alkalmazásának a hátrányai közé a biztonsági szempontok tartoznak. Az adatátvitel során figyelni kell arra, hogy a fontos webszolgtatások kódolva maradjanak. Mérlegelni kell, hogy ehhez elegendő-e a HTTPS, vagy az olyan megoldások mint XML Signature, vagy XML Encrypton, esetleg SAML a jobbak. A teljesítményre is figyelni kell, mivel az XMP parserek és a fileméret ezt negatívan befolyásolják. Erősen tagolt rendszereknél túlzottan megnőhet az overhead, ami lelassítja az adatátvitelt. Az olyan programnyelvekhez, amelyekkel a Web Servicest alkalmazni akarjuk speciális könyvtárakra van szükség (pl. DOM), és ehhez több ismeret szükséges, mint pl. az RPC-hez. Emellett az interfaceket is pontosan kell definiálni.

A Web Services új távlatokat nyitnak az Enterprise Application Integration (EAI) és a Grid-Computing területén. A legfőbb alkalmazási területe a B2B. A webszolgáltatások lehetővé teszik az egyes vállalatok határain túlnyúló üzleti folyamatok problémamentes lebonyolítását. Az ezt lehetővé tevő programnyelv a BPEL.

A webszolgáltatások egy olyan technológia, amely a legkülönfélébb aspektusok szerint használható. A 3 jelenleg legelterjedtebb a következő:

• RPC - tĂĄvoli metĂłdusok felhĂ­vĂĄsa WSDL bĂĄzison
• SOA - szolgĂĄltĂĄsorientĂĄlt architektĂşra, a WSDL a kommunikĂĄciĂłs interface
• REST - prĂłbĂĄlkozĂĄs, hogy az interface-t nĂŠhĂĄny meghatĂĄrozott standard operĂĄciĂłra lehessen redukĂĄlni (a http-mintĂĄjĂĄra: GET, PUT, DELETE)

vissza